Július 31. – a Balatoni Halak Világnapja

A hazai halakról

Hazánkban az ismert halfajok száma 86 – ebből a balatoni halak több mint harmincat tesznek ki -, 50% feletti az őshonos, míg a többi bevándorló vagy honosított. A hazai halfajok közül 33 faj természetvédelmi oltalom alatt áll. A védett fajok száma 26, míg a fokozottan védetteké 7. A védettségük elsődleges oka elterjedésükkel magyarázható, azon fajok, melyek elterjedési területének határa Magyarország, védettséget élveznek. Védelmet élveznek továbbá azon fajok, melyek csak a Kárpát-medence vízrendszerében fordulnak elő, valamint az élőhelyük szűkülése és károsodása miatt veszélybe került halfajok is.

A halakról általában

A halakat az iskolai biológia tankönyvek a gerincesek (szakszerűbben gerinchúrosok) törzsén belül önálló osztályként tüntetik fel, a megközelítés azonban hibás, a halak nem sorolhatóak be egyetlen osztályba, tudományos rendszerezésük legalább 12 osztályt ismer. A porcos halak (cápák, ráják) legősibb képviselői kb. 455 millió éve, a náluk fejlettebb csontos halak pedig kb. 420 millió éve jelenhettek meg. A ma élő közel 30 ezer faj kiválóan alkalmazkodott a vízi életmódhoz – sőt, néhány faj nedves környezetben is megél. További közös jellemzőjük, hogy úszóik vannak, illetve kopoltyúval lélegeznek. Természetesen az élővilág oly sokszínű, hogy kivételt mindig említhetünk, léteznek úszó nélküli – pontosabban módosult úszókkal rendelkezők – és tüdővel lélegzők is.

A balatoni halakról

A Balatonban 30 feletti halfaj fordul elő, közülük őshonos a dévér- és vörösszárnyú keszeg, a fogas vagy más néven süllő, a csuka, a leső harcsa és a balin. Legnagyobb tavunk legkedveltebb hala, a ponty nem őshonos, csupán betelepített, nemesített, tógazdasági ponty.

A Balaton halállománya és halgazdálkodása jelentős változásokon ment át néhány évtized alatt. A kereskedelmi célú halászat jelentősége nagymértékben csökkent, ma már elsősorban az idegen fajok visszaszorítására korlátozódik. Nőtt ellenben a horgászat prioritása.

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. megbízásából MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet elvégezte a Balaton halállományának felmérését. A témát dr. Specziár András és dr. Erős Tibor dolgozták ki. A tanulmány eredményét nemrég hozták nyilvánosságra. A kutatók a tó négy medencéjének négy-négy pontján vettek mintákat, amit a nádasok halállományának vizsgálatával egészítettek ki. Ennek során 20 halfaj és két hibrid 12 656 egyedét gyűjtötték be.

A kutatók megállapították, a Balaton halfaunájában bekövetkezett változások igen jelentősek. Az elmúlt évszázad során jelentősen nőtt a tóban élő idegenhonos halfajok száma. A 21. század elejére a tóban élő idegenhonos fajok (a busát hibridnek tekintve és egynek számolva, ellenben nem számolva az angolnát) száma már nyolcra emelkedett. Jelenleg a tóban az idegenhonos fajok közül gyakori és önfenntartó állományú a razbóra, az ezüstkárász, a fekete törpeharcsa, a naphal és a folyami géb. Gyakori, de feltételezhetően nem szaporodó hal a busa és az amur. A lénai tok helyzete a Balatonban egyelőre kérdéses. A tóból kimutatott idegenhonos fajok közül a pisztráng sügér mellett mára már kiszorult a tarkagéb és a barna törpeharcsa is.

A Balaton halállományának értékét mind természeti, mind gazdasági vonatkozásban egyértelműen az őshonos halfajok képviselik. Az Európai Unió Natura 2000 programjához kapcsolódó Élőhelyvédelmi irányelv jelölő fajai között négy olyan halfaj szerepel, amely a Balatonban előfordul, és tekintettel a tó méretére, jelentős állománnyal rendelkezik. Ezek a balin, a garda, a halványfoltú küllő és a szivárványos ökle. Kiemelt figyelmet érdemel továbbá a tó jelentős kősüllőállománya is, hiszen e halfaj előfordulási területének jelentős részén az elmúlt évtized során nagyon megritkult és így a vízből való kifogását már olyan országokban is meg kellett tiltani, ahol ezelőtt nagy állományai éltek (például Románia).

halallomany

forrás: Sulinet; BFNP